MIT KELL TUDNI AZ SA-CD-RŐL
- KÉRDÉSEK VÁLASZOKKAL
Yoeri Geutskens1
angolból fordította a szerző engedélyével
Szeidl György
Ennek a GYÍK-nak az a fő célja,
hogy minden részletre kiterjedően összegyűjtse a hálóról az SA-CD-vel
kapcsolatosan leggyakrabban felmerülő kérdéseket és a kérdésekre adott
válaszokat és ugyanakkor független, tárgyilagos (előítéletektől mentes),
praktikusan áttekinthető, továbbá könnyen olvasható is legyen.
Hibajavítási kérelmeiket, esetleges további javaslataikat, valamint a
tárgykörhöz tartozó olyan kérdésekre adott válaszokat, amelyek nem lelhetők fel
a GYÍK-ban, de fontosak lehetnek angolul a
faq@sa-cd.net drótposta címre, magyarul pedig a
gyorgy.szeidl@uni-miskolc.hu
drótposta címre kérjük küldeni.
Az SA-CD kifejezés az angol Super Audio CD (magyarul Szuper Audio CD-nek szokás nevezni) vagy részletesebben az angol Super Audio Compact Disc (magyarul Szuper Audio Kompakt Diszknek lehetne nevezni) kifejezés rövidítése - ez olyan optikai zenehordozó médium, amelyet arra szántak, hogy meghaladja az 1983-ban bevezetett (ma már hagyományosnak tekintett) kompakt diszk minőségét és színvonalat két területen is. Egyrészt abban a tekintetben, hogy jobb minőségű a hangja sztereóban, másrészt pedig abban a tekintetben, hogy lehetőséget biztosít opcionális módon (választhatunk a sztereo és) a többcsatornás (multichannel) hangátvitelre, fenntartva ugyanakkor a hagyományos CD-vel való kompatibilitást is. A további részletek áttekintéséhez folytassa az olvasást.
Az SA-CD-t a Sony és a Philips fejlesztette ki. Hogy melyik vállalat mit fedezett fel (vagy fejlesztett ki) az a két vállalat közös titka marad, de ez számunkra nem fontos. A védjegy a Sony birtokában van. A Philipsnek joga van mind a diszk formátum, mind pedig a védjegy használatára.
Természetesen nem, de a két vállalat szakértői átnézték a szöveget és eltávolítottak néhány hibát. Emellett engedélyt adtak az ábráik elhelyezésére (felhasználására) a jelen GYÍK-ban.
A logo valóban a képzelet világának, netán a tudományos fantasztikumnak érzetét keltheti az emberben. Valójában maga a logó az SA - CD szimbólum egy egyszerű szemléltetésének is tekinthető: az S és az A a logó felső, a C és a D pedig a logó alsó részét alkotja. Feltételezhetjük, hogy arra is szánták a logót, hogy érzékeltesse a maga könnyed, organikus, és természetes módon megrajzolt görbéi révén, az egyenes és szögletes vonalakból összeállított Compact Disc Audio (magyarul Kompakt Diszk Audio) logó mintegy ellentéteként, azt a természetes, analóg hangot amit a 20 évvel korábbi technológia sokkal kevésbé tökéletes digitális hangjával szemben képvisel. Az is lehet azonban, hogy mindez csupán merő spekuláció.
|
|
|
Azért, hogy megkülönböztessék az SACD rövidítéstől. Ez a francia szerzők jogvédelmi testületének nevéből ered: la Société des Auteurs et Compositurs Dramatiques.
A Skarlátvörös Könyv az SA-CD formátum hivatalos (az SA-CD szaványt adó) leírása.
Az optikai diszkek formátumát definiáló (specifikáló) könyveket
tradicionális módon egy szín után nevezik el. Jónéhány szín nevét
felhasználták már: Vörös Könyv (Audio CD), Sárga Könyv (CD-ROM),
Narancs Könyv (írható CD), Zöld Könyv (CD interaktív), Fehér Könyv
(Video CD), Kék Könyv (emelt szintű CD), vagy a Szivárvány Könyv
(Mini Diszk).
De több is van a névválasztás mögött. A skarlátvörös ui. nem vörös,
hanem annak egy árnyalata. A Sony és Philips ily módon a karmazsinvörös,
avagy a burgundi vörös elnevezést is választhatta volna, a lényeg az hogy
úgy tekintsük a választott szint, mint a hagyományos CD formátumot
leíró (specifikáló) Vörös Könyv nevében álló vörös szín egy finomítását.
Megjegyezzük, hogy magát a hagyományos CD-t gyakran RBCD (Red Book CD), illetve
CD-DA (Compact Disk Digital Audio) néven is nevezik.
A hybrid SA-CD olyan SA-CD, amely a hagyományos CD játszón is lejátszható. A hang minősége ebben az esetben azonban természetesen nem lesz jobb mint a hagyományos CD hang minősége [Bár a jobb hangzás érdekében a CD kompatibilis réteg az SA-CD-n rendszerint egy magas felbontású jelből készül az SBM-el (Super Bit Mapping - PCM formátumra történő konvertálás lefelé)]. A hybrid diszknek az a nyilvánvaló előnye, hogy nincs szükség a CD játszó azonnali SA-CD játszóra történő cseréjére. Valójában még azelőtt el lehet kezdeni az SA-CD gyűjtést, mielőtt SA-CD játszót vásárolna az ember.
A hybrid SA-CD különféleképpen működik. Mind a CD réteg, mind pedig a nagy felbontású SA-CD réteg a diszk ugyanazon oldalán van és innen olvassa be a lejátszó. A diszk másik oldalán van a lemez címkéje, (erről lehet felismerni magát a diszket), és ennek megfelelően címkével felfelé kell elhelyezni a lemezt a CD (SA-CD) játszó fiókjába. Hogy hogyan működik? A magas felbontású réteg a fény hullámhosszától függően részben tükröző, részben fényáteresztő tulajdonságú. A hagyományos CD-k által használt 780 nm hullámhosszon az SA-CD réteg láthatatlan és így a CD játszó csak a CD réteget látja. A DVD-k és SA-CD-k által alkalmazott 650 nm hullámhosszon az SA-CD réteg a tükröző réteg.
Az SA-CD kezdeti napjaiban a legtöbb lemez ún. egyrétegű, azaz csak SA-CD réteget tartalmazó lemez volt. A jelenlegi SA-CD katalógus több mint 90%-a hybrid diszk, és ez az arány folytonosan növekszik.
Igen. Az egyrétegű SA-CD ezüstös színű, míg a hybridek aranysárgás színben csillognak.
A hybrid SA-CD egy CD réteget és egy magas felbontású réteget tartalmaz. Ezzel szemben a duál rétegezésű SA-CD két nagy felbontású rétegből áll. A duál rétegezésű SA-CD-nek, mint az SA-CD szabvány által felkínált opciónak az a célja, hogy megnövelje a lemez zenetárolásra alkalmas területét. A duál rétegezésű SA-CD-ket speciális surround hatás létrehozására készített demó lemezek esetén, vagy hosszú klasszikus zeneművek rögzítésére használják. Relative ritkán fordulnak elő.
Nem. Kezdetben a legtöbb SA-CD csak sztereo volt. Jelenleg szinte mindegyik SA-CD tartalmaz sztereo és többcsatornás réteget. Mintegy két harmada az eddig megjelent SA-CD-knek sztereo és többcsatornás jellegű. Az a tendencia, hogy ez az arány növekszik.
Nem. A DVD-Audioval szemben az SA-CD formátum nem támogatja a lefelé történő keverést. Ha az SA-CD mind sztereo, mind pedig többcsatornás hangot is tartalmaz, akkor ezeket elkülönítve tárolja a lemezen.
Van minden SA-CD-n nagy felbontású sztereo felvétel?
Majdnem mindegyiken van. Csak néhány olyan hybrid SA-CD lemez van,
amelyen csak a többcsatornás felvétel (hang) található meg nagy felbontásban
sztereo felvétel pedig nem. A hagyományos CD réteg persze ezeken is sztereo.
Példaként a kedvezően árazott Universal Eloquence SA-CD-k említhetők.
Nem szükségképpen, de legtöbb esetben igen. Némely lemez esetén kis eltérés figyelhető meg a játékidőben.
A PSP a Pit Signal Processing (magyarul gödör típusú jelfeldolgozás) kifejezésből képzett betűszó. A PSP az SA-CD formátum másolatkészítés elleni védelmét biztosító rendszer (intézkedés). A PSP egy fizikai vízjel típusú védelem, mely egy a gödörszélesség szerint modulált digitális vízjelet tartalmaz a lemezen (a lemezen tárolt adatok a gödörhossznak megfelelően változnak). Az optikai olvasófejnek tartalmaznia kell egy speciális áramkört ahhoz hogy a PSP vízjelet olvasni tudja. Beolvasás után megtörténik a vízjel és a lemezen lévő információ összehasonlítása a lemez legitim voltának ellenőrzése céljából. Mivel a DVD ROM meghajtók olvasófejéből hiányzik a vízjel érzékelésére szolgáló áramkör ezek nem képesek az ily módon védett nagy felbontású SA-CD réteg olvasására.
A Pit Signal Processing kifejezésnek semmi köze nincs a Sony által bevezetett másik PSP (Play Station Portable) betűszóhoz.
A DSD betűszó a Direct Stream Digital angol kifejezés kezdőbetűiből képzett rövidítés. Maga a DSD az az eljárás, amivel az analóg hangjelet a digitális tartományban leírjuk. Ezt az eljárást a Sony fejlesztette ki azzal a céllal, hogy úgy lehessen archiválni a stúdiók mesterszalagait, hogy tíz évvel később ne tünődjenek el azon miért nem használtak egy jobb kódolási rendszert mielőtt transzformálták, majd eldobták ezeket a szalagokat.
A szakértők szerint a DSD alapvetően egy ún. egy bites
Delta/Szigma konverziós eljárás. Ezt az alábbiakban megkíséreljük
közérthető módon elmagyarázni, bár bizonyos szakkifejezéseket
még így sem tudunk elkerülni.
A DSD lényegében a következő módon működik: az hogy a DSD egy egybites jel azt jelenti, hogy minden bit egy minta(vétel) - a hanghullám amplitúdójának egyfajta mértéke egy adott időpillanatban. Mivel egy bitnek csak két értéke lehet (0 vagy 1) a DSD adatfolyam csak annyit mond, hogy a hangjel amplitúdója nagyobb (a bit 1) vagy kisebb (a bit 0) mint az előző mintvételnél. Mivel azt nem mondja meg, hogy mennyivel nagyobb vagy kisebb az amplitúdó nyilvánvaló, hogy nagyon nagyszámú mintavételre van szükség a jel pontos leírásához. Nos a DSD a hagyományos CD mintavételezési frekvenciájának 64 szeresét használja: 2.882 MHz-t a 44.1 kHz-vel szemben. A 64-es szorzót nem véletlenül választották, ez a szám a 2 szám 6-ik hatványa. Ez azt jelenti, hogy viszonylag könnyű a mintavételezési szám növelése a tipikus 44.1 kHz PCM frekvenciáról, vagy annak 88.2 kHz többszöröséről.
A PCM (Pulse Code Generation) kódolás egy eléggé absztrakt módja
az analóg hangjel digitalizálásának, de ez volt a legjobb ami létezett
a nyolcvanas évek elején, azaz a hagyományos CD kifejlesztésének és bevezetésének
idején. PCM kódolásban minden mintavétel egy olyan bitkombináció (adathordozótól
függően 14 és 24 bit között), amely leírja a hangjel amplitúdóját.
A bitek száma határozza meg, hogy hogy az adott felbontás milyen pontosan
(milyen finoman) írja le a hangjelet: minden további bit megduplázza az
egymástól megkülönböztethető jelszinteket.
Az analóg hangjel PCM hangjelre történő konverziója (digitalizálása) és a PCM hangjel (digitális hangjel) analóg hangjellé történő visszakonvertálása számos lépést igényel, pl. kvantálás. Minden lépés torzulást okozhat, pl. kvantálási zaj, amit ki kell szűrni, ami tovább ronthatja a hangminőséget.
Ezzel szemben a DSD egy egyszerű eljárás az analóg hangjel digitálissá és a digitális hangjel analóggá történő konverziójára. A teljes folyamat világosan átlátható. Valójában a DSD bitfolyam olyan szoros kapcsolatban van - talán az analóg jelzőt lehetne használni a bitfolyam szóra - az analóg jellel, hogy azt egy hangszóróra vezetve (úgy, mint a +1 és -1 értékek sorozatát) hallgatható muzsikát kaphatnánk.
De igen. És 1982-ben valóban ez volt a legjobb (digitális zenei médium) -,
CD játszóba helyezhető, azzal lejátszható volt, mi több (maga a zene)
felfért egy praktikus méretű 12 cm-es optikai diszkre. Ugyanakkor a
technológia is tovább fejlődött, és jobban megértettük az emberi fül
hangérzékelési mechanizmusát is. Így például érthetővé vált, hogy bár
az emberi fül nem érzékeli közvetlenül a 20kHz feletti hangfrekvenciát mégis
szerepe van ezeknek a frekvenciáknak a hangérzékelésben. A DSD-n alapuló SA-CD
kiterjeszti a frekvencia tartományt 100 kHz-re.
Egy valószínűleg még fontosabb különbség a CD 44.1 kHz-es 16 bites PCM hangjának és az SA-CD 2.8 MHz-es 1 bites DSD hangjának minősége között az időbeli pontosság. Kiderült, hogy az emberi fül rendkívül érzékeny a piciny időbeli különbségekre. Valójában azok közül a jelek közül, amit az emberi agy a hangforrás irányának meghatározására használ minden valószínűség szerint az az időbeli különbség a legfontosabb, amely a jobb és a bal fülhöz érkező hang között mutatkozik. A CD 44.1 kHz-s mintavételezési frekvenciájéval nagyon nehéz egy igazán jó hangképet (szinpadot) létrehozni. Ez az oka annak, hogy az embernek az az érzése támad CD hallgatás közben, hogy nem válik le a hang a hangszórókról, az ember hallja, hogy hang jön a baloldali és a jobboldali hangszóróból, és úgy tűnhet, hogy semmi sincs a kettő között - a üres a közép. Ez az a terület amelyben a DSD igazán kiváló.
Emellett az SA-CD 120 dB-s dinamikai tartománya is sokkal jobb, mint a
CD-é.
Mindezeken túl az SA-CD többcsatornás hangzást biztosít, míg az audió CD csak sztereó hangvisszaadásra képes. Erről egyébként később még esik szó.
Bár a nagy felbontású audió rétege az SA-CD-nek mindig DSD vagy DST
az eredeti felvétel készülhet nagy felbontású PCM technológiával, amelyet
aztán DSD formátumra konvertálnak SA-CD mesterfelvétel céljából.
A HDCD (hivatalosan a High Density Compatible Digital angol kifejezés
kezdőbetűiből képzett betűszó) az audió CD egy variánsa, amely az egyébként
figyelmen kívül hagyott ún. szubkód biteket használja fel a felbontás
kismértékű javítására. Ez a megközelítés igen ötletes abban az értelemben,
hogy ugyanolyan módon tartja fenn a kompatibilitást a hagyományos CD-vel,
mint az SA-CD: a hagyományos CD játszó egyszerűen figyelmen kívül
hagyja az extra biteket.
Bár a HDCD kismértékű hangzásbeli javulást kínál a Red Book CD-vel szemben az SA-CD, vagy a DVD-Audió hangminőségét azonban meg sem közelíti.
A HDCD-t a Pacific Microsonics nevű cég fejlesztette ki, később azonban a céget felvásárolta a Microsoft.
Bár mindkét formátumnak az (volt) a célja, hogy felváltsa az audio CD-t, mint
az eddig preferált digitális zenehordozó médiumot azzal, hogy pontosabb
hangvisszaadást és többcsatornás zenehallgatást biztosít, mégis van több
fontos különbség a két új formátum között:
A különbség a hagyományos audió CD és az SA-CD nagy felbontású rétege
között azonnal észrevehető és hallható, még akkor is, ha az ember nem
rendszeresen hallgat zenét (nem elég képzett fülű). A hangzásbeli különbség
egyrészről az SA-CD/DSD, másrészről a DVD Audió között azonban már jóval
kifinomultabb (kisebb).
Néhány tucat felvétel megtalálható mindkét formátumban. Ha van az embernek olyan univerzális CD lejátszója, amely minkét formátumot lejátsza, akkor az magunk is elvégezhetjük az összehasonlítást.
A Dolby Digital-t és a DTS-t mozifilmek hangeffektusainak létrehozására
fejlesztették ki és ezt a célt kiválóan szolgálják. Ugyanakkor kevésbé
alkalmasak magas minőségű (audiofil) hangvisszaadásra, mivel mindkét esetben
információveszteséggel járó adattömörítésre kerül sor (valahogy úgy, ahogy az MP3 csinálja).
Ezzel szemben az SA-CD-ken használt DSD esetén nincs információvesztés.
A DTS formátum esetén létezik veszteségmentes adattömörítés, amelyet
MLP-nek neveznek a Meridian Lossless Packing angol kifejezés alapján.
Ez azonban csak a DVD Audió estén alkalmazható a DVD Video esetén nem.
Természetesen egy DVD-n tömörítetlen PCM is tárolható, akár nagy egészen 24 bit 96kHz-ig terjedő felbontásban, de a DVD Video csak sztereo PCM-et támogat. A többcsatornás PCM csak DVD Audio esetén alkalmazható.
A DTS CD olyan CD, amely 5.1 csatornás hangfelvételt tartalmaz DTS formátumban (a bit sebesség 1,378 kbit/s). Nem tartalmaz PCM-et. Lejátszható CD játszón, ha az rendelkezik egy SPDIF digitális kimenettel, illetve DVD lejátszókon is, ha az egy DTS dekódolást támogató AV erősítőhöz csatlakozik. A részleteket illetően lásd ahttp://en.wikipedia.org/wiki/5.1_Music_Disc honlapot
A DTS a Direct Stream Transfer angol kifejezés rövidítése. Maga a DTS a DSD információveszteség nélküli tömörítése. Az infomációveszteség nélküli tömörítés azt jelenti, hogy az eredeti input adatfolyam minden egyes bitje visszanyerhető a kicsomagolás után éppen úgy, mint amikor kicsomagolunk egy zip fájlt. A DTS kicsomagolása azonban menet közben (lejátszás közben) történik. A DTS-t a többcsatornás SA-CD-k használják.
A DSD 128 ugyancsak DSD a mintavételezési sebesség kétszeresével 5.6448 MHz-el véve. A DSD128-at stúdiókban használják a hanganyag szerkesztésére. Az eredeti DSD-t DSD64-nek nevezik, ha fennáll a kettő összetévesztésének lehetősége.
A DXD az angol Digital eXtreme Definition kifejezés rövidítése. Ez nem más, mint egy hangkódolási eljárás (séma), amelyet ezért fejlesztettek ki professzionális alkalmazásokhoz, hogy szerkeszteni lehessen a nagy felbontású digitális hanganyagot, mivel a DSD nem igazán alkalmas erre. A DXD egy PCM szerű jel 24 bites felbontással és 352.8 kHz mintavételezéssel - a 44.1 kHz nyolcszorosával. Az adatsebesség 11.2896 Mbit/s. Ez négyszerese a DSD-nek.
Az SBM kifejezés a Super Bit Mapping angol kifejezés rövidítése. Ez egyike azoknak az eljárásoknak, amelyek a nagy felbontású hangjelből valamilyen alacsonyabb felbontású PCM hangjelet hoznak létre lefelé történő konverzióval. Olyan eljárásokat foglal magába mint a zajosítás és zaj átalakítás. A közvetlen (direkt) SBM a DSD jel 16 bites és 44.1 kHz-es PCM jellé történő konverziója egy lépésben azért, hogy minimalizáljuk a zajt, mivel minden tizedelési lépés kvantálási zajt ad a jelhez. Ha a hybrid SA-CD-én rajta van a Direct SBM címke, akkor ez azt jelenti, hogy hogy a hagyományos CD réteg a DSD mesterjelből készült a fenti módon.
Ez nem
valószínű, hogy bekövetkezik. A Blue Ray Diszknek (BD) és a
HD-DVD-nek elsősorban az a célja, hogy nagy felbontású video jelet
tároljon másodsorban pedig hogy számítógépek adatait is rögzíteni
(tárolni) lehessen a révükön. Ezideig nem specifikálták a BD csak
hangrögzítésre szolgáló audio verzióját és ismereteink szerint a
DSD nincs a lehetséges audio formátumok között a BD esetén. Úgy
tekinthetjük, hogy az SA-CD a nagy felbontású audio párja a BD-nek.
Mindkét (a BD és HD-DVD) formátum a többcsatornás Dolby és DTS audió szabvány olyan újabb verziójával működik együtt, amelyet elsősorban mozifilmekre dolgoztak kis és amelyek az audiofil hangvisszaadásra kevésbé alkalmas adattömörítési eljárásokat alkalmaznak.
A szuper műanyag tok a CD-k tárolására használt gyakorta előforduló műanyag tok egy újabb és javított változata. Arról ismerhető fel, hogy a le vannak kerekítve a sarkai, melyek elsősorban a tok nyitását és zárását biztosító elemek, és nehezebben törnek el, ha leejtjük a tokot. További javulást jelent, hogy a tok mind a hat oldalán, vagyis a tok felső és alsó szélein egyaránt elhelyezhető vizuális információ. Háromféle verziója létezik: a kompakt verzió amelyet az SA-CD-k tárolására használnak, a közepes méretű verzió amely a DVD-Audio diszkek tárolására szolgál, és végül az ún. magas verzió amelybe többnyire zenei DVD-Video diszkeket helyeznek.
Nem. Néhány esetben a tradicionális műanyag tokot, vagy más csomagoló eszközt pl. digipack használnak.
Nem. A szuper műanyag tok nem garancia arra, hogy SA-CD a tartalma különösen azóta, hogy 2006-ban a Universal Music egyes új hagyományos CD-it is ebbe a tokba csomagolta.
A hybrid SA-CD-k minden CD játszón lejátszhatók. Csak az egyrétegű SA-CD-k nem játszhatók le a hagyományos CD játszókon. A részleteket illetően lásd a Mit jelent a hybrid SA-CD kifejezés?szakaszt.
Ha van a kocsiban egy hagyományos CD játszó, akkor a hybrid SACD ún. CD kompatibilis rétege természetesen lejátszható a kocsiban. Ha azonban élvezni szeretné az SA-CD felvétel előnyeit, akkor egy kocsiba illő SA-CD játszóra van szüksége. A 2007 év első negyedében a Sony több utólag megvásárolható és kocsiba szerelhető ilyen sztereó, illetve többcsatornás SA-CD játszót jelentett be és kínál megvételre. (Pl.: Sony MEX-DV2000.)
Ugyanebben a negyedévben univerzális média lejátszót jelentett be a BOSE kocsikra. Ez támogatja az SA-CD, valamint a DVD Audió lejátszást is. Másrészről ez a modell nem kapható külön, hanem a maga az autógyár szereli a kocsiba. Ezideig egy Ferrari autótipust szállítanak a BOSE lejátszóval szerelve.
A legtöbb DVD lejátszó hagyományos CD-ként ismeri fel és játsza le a hybrid SA-CD-t. Néhány korai modell azonban bizonytalanul viselkedik (vagy nem működik), mivel a CD réteg felismerése előtt olyan DVD réteget érzékel a lemezen, amelyet nem tud olvasni.
Ezideig nem jelentettek be az SA-CD lejátszását támogató HD-DVD lejátszót. Ezideig a Sony PlayStation 3 készüléke az egyedüli SA-CD lejátszására képes Blue-ray lejátszó.
A hybrid SA-CD-k hagyományos CD-ként játszhatók le minden olyan játékkonzolon, amely támogatja a hagyományos (Red Book) CD lejátszását. A nagy felbontású SA-CD réteget csak a PlayStation 3 képes lejátszani. Az output sztereó módú és az analóg AV kimeneten jelenik meg. Az SPDIF kimenet néma marad az SA-CD lejátszás során. Többcsatornás audió csak a HDMI-n keresztül lehetséges, a kimeneti jel azonban nem DSD, hanem nagy felbontású PCM: 24-bit, 176.4 kHz.
Az SA-CD réteg nem játszható le a PC CD-DVD meghajtóin - még a Sony VAIO PC-ken sem, bár azok támogatják a DSD audio-t. A hybrid SA-CD hagyományos CD rétege lejátszható de a korai CD/DVD meghajtók esetén nehézségeket okozhat a hibás rétegfelismerés (a drive összetévesztheti a magas felbontású zenei réteget a DVD réteggel). A CD-ROM és CD-R/RW meghajtók megbízhatóan dolgoznak, mivel nem támogatják a DVD-t.
Sose mondjuk azt, hogy soha. Ezideig azonban senkinek sem sikerült feltörni az SA-CD másolásvédelmét. Mindemellett nem kaphatók olyan nyers lemezek, amelyek alkalmasak lennének az SA-CD másolására, és nincs kereskedelmi forgalomban beszerezhető SA-CD író sem. A hybrid SA-CD hagyományos CD rétege azonban másolható CD írón, ha a réteg nincs védve SCMS-el. Ez PC-n is lehetséges - lásd a Le tudom játszani az SA-CD-t a PC-men? című szakaszt.
A válasz nem. Nem kapható ui. sem üres (írható) SA-CD, sem pedig SA-CD író. Az SA-CD-k készítése stúdió minőségű felszerelést (egy `quick mastering' nevű eljárás végrehajtását) igényli és ipari másológépek felhasználását tételezi fel. A kérdéssel kapcsolatos további információkat illetően a SonyDADC.com, CrestDigital.com, Sonopress.com és MediaHyperiom.com honlapokra utalunk.
Különböző digitális kimenetek (outputok) léteznek:
Kétféle olyan digitális kapcsolat van, amely DSD inputot
fogadni képes:
A világon eddig kiadott SA-CD-k száma 4600 és 5000 közé esik.
(Érdemes megemlíteni, hogy a http://www.sa-cd.net/
honlap 2007. július 28-án 4652 SA-CD adatait közölte. Ezekből akkor 4217
volt rendelhető a honlapról elérhető terjesztőktől.)
Látogassa meg a http://www.sa-cd.net/ honlapot és kutakodjon a honlap adatbázisában - jelenleg ez az legteljesebb SA-CD lista a hálón.
A legutóbbi adatok szerint 429 gyártó adott ki egy vagy több SA-CD-t.
A pontos szám nem ismert, de állandóan növekszik. Néhány gyártó eléggé ezoterikus cég, amelyeket nem mindig könnyű azonosítani. A http://www.audiotools.com/sacd.html honlap tartalmaz egy listát, amely azonban frissítésre szorul.
Néhány fontos készülékgyártó:
Megjegyezzük, hogy a fenti lista nem teljes.
A Sony 2007 júniusi becslése szerint mintegy 20 millió SACD lejátszót adtak el ideértve a PlayStation 3-at is. A piacon elérhető 200 modell 43 gyártótól származik. Ismereteink szerint nincs ennek ellentmondó információ.
Szóba jöhet egy CD/SA-CD, egy CD/SA-CD/DVD Video, vagypedig egy univerzális CD/SA-CD/DVD Video/DVD Audió lejátszó. A választás attól függ, hogy mit preferálunk jobban. Az univerzális (mindenevő) lejátszóknak az az előnye, hogy több médiaformátumot tudnak lejátszani és ugyanakkor kevesebb eszközre van szükség. Hátrányuk, hogy a video lejátszást szolgáló áramkörök zavarják az audio lejátszást. Bár ezek az áramkörök többnyire kikapcsolhatók zenehallgatás közben az ember ezt a választást mégis egyfajta kompromisszumként éli meg. Abban az esetben, ha nincs ellenünkre, hogy a különböző médiumokat (video és hang) különböző eszközökkel játszuk le, vagypedig más-más szobában nézünk videót és hallgatunk zenét akkor egy erre a célra gyártott CD/SA-CD lejátszót érdemes választani. Más esetben a kombinált lejátszó lehet kényelmesebb.
Ami a csatlakozást illeti minden attól függ, hogy sztereó, vagypedig inkább
többcsatornás csatlakozást szeretne az ember. Az utóbbi esetben egy többcsatornás
bemenetű receiverre van szükség és a SACD játszó kimenetétől függően
i.LINK vagy HDMI (lásd a Létezik olyan erősítő, vagy AV receiver amely elfogadja
a DSD inputot? szakaszt), de a legnyilvánvalóbb, bár nem a legkényelmesebb
megoldás a hatcsatornás analóg kapcsolat. Bár ez közös jellemzője valamennyi modern AV
receivernek, az igazán audiófil erősítők azonban sok esetben még mindig csak sztereó
módúak.
Ami a hangminőséget illeti, jól érzékelhető különbségek vannak a receiverek között, de ami igaz, az igaz: még egy megengedhető árszinvonalú és nagy tömegben gyártott divatos receiveren is világosan hallható a hangzásbeli különbség a CD és az SA-CD között. Amikor az időtartománybeli pontosságról esik szó (lásd a Nem azt tételezték fel a CD-ről, hogy tökéletes a hangvisszadása? című szakaszt), nem a receiver és nem a hangszórók jelentik a szűk keresztmetszetet, hanem a belső jelfeldolgozás. Kivételes esetekben egyes receiverek a beérkező analóg jelet digitális jellé konvertálják. A készülék kialakításától függően ez ´Red Book CD' minőségű PCM jel is lehet. Ez esetben természetszerűen elveszik a DSD előnye. Bár néhány ilyen receiver megengedi a belső konverzós lépések kihagyását (különböző beállítások révén), de ennek ellenére nem árt, ha óvatosak vagyunk.
Többcsatornás hangfal konfiguráció esetén természetesen több hangfalra és kábelre van szükség, mint a sztereó jellegű kialakításnál. Ami a minőséget illeti, itt is ugyanaz érvényes mint az erősítőknél: a megengedhető árszinvonalú és nagy tömegben gyártott hangfalak és kábelek esetén is jelentős a hangminőség javulása ha SA-CD-t hallgatunk, nem pedig CD-t. Ennek az az oka, hogy nem a kábelek jelentik a szűk keresztmetszetet. Ha azonban az ember egyszer korszerűsíti zenei lánca többi részét (a lejátszót, a zene forrását etc.), akkor kritikusabban szemlélheti hangszóróit és az összekötő kábeleket is. És persze nincs felső határa a továbblépésnek.
A legtöbb Szinház Otthon Dolby Digital és DTS használatára van tervezve, amelyekhez viszonylag kicsi háttérsugárzó, és nagyobb egyéb sugárzó tartozik. Ezt a receiverek is támogatják, mivel kapcsolni lehet két opció között: az azonos méretű sugárzók vagypedig a nagyobb plusz kisebb hangszórók, mint opciók között. A többcsatornás SA-CD akkor élvezhető a legjobban, ha öt egyforma hangfalunk plusz egy opcionális mélysugárzónk van (az utóbbival kapcsolatban lásd a következő kérdést). Ha nem egyformák a hangfalak, akkor a hátsó sugárzók lehetőleg ugyanahhoz a hangfal családhoz tartozzanak. Ez nem jelenti azonban azt, hogy nem élvezhető egy kiváló hangzás amig az ember ki nem cseréli az összes hangszóróját.
Ez a hallgató ízlésének és a receivernek függvénye. Érdemes megjegyezni, hogy a többcsatornás felvételekkel is előfordul, hogy nem használják a .1 csatornát. Ha az ember nem használ mélysugárzót, akkor segítségünkre lehet, ha a receivernek van basszus átirányítás opciója. Ennek bekapcsolása esetén nem sokat veszítünk a minőségből. Vannak olyan SA-CD-k, amelyek az ún. ´sub sat' rendszereken való lejátszás kedvéért duplán tartalmazzák a basszus jelet a .1 csatornán. A teljes rendszereken ezt vagy gyengíteni kell, vagypedig teljesen meg kell szüntetni.
A Sony és a Philips a következő konfigurációt javasolja a többcsatornás SA-CD-hez:
A mélysugárzó helye nem kritikus: a mély hangoknak ui. nagy a hullámhossza és ezért nem tudjuk megmondani, hogy hol van a hangforrás. Ha a fenti hangszóró elrendezést filmek nézésekor is használjuk, akkor jó tudnunk, hogy ez a séma teljesen kompatibilis a Dolby Digital-al és a DTS 5.1-el.
Nem tragédia, ha a szögek kicsit eltérnek a megadott értékektől, a hátsó sugárzók lehetnek még hátrább. A hangszórók távolsága azonban valóban fontos: ha ui. pontosan a körön helyezkednek el, akkor azonos a hallgatótól való távolságuk és így azonos utat tesznek meg a hanghullámok. A Dolby Digital és DTS AV receiverek gyakran lehetőséget biztosítanak idő késleltetés beállítására, hogy ily módon kiegyenlítsék a távolságbeli változásokat. A DSD (és az analóg) hangot azonban sokkal nehezebb ily módon processzálni és ezért az SA-CD-ékre nem működik ez az opció.
A hangminőséget illető fenti kérdésekkel kapcsolatos a következő és mindig igaz jó tanács: hallgasd meg és döntsd el magad.
Nincs szükség arra, hogy aranyból legyen a fülünk. Még a zeneileg képzetlen fül is könnyedén észreveszi és érzékeli a 44.1 kHz-es 16 bites PCM és a 2.882 MHz-es 1-bites DSD közötti jelentős különbséget sztereóban is. Az egyik fülükre süket emberek is azt mondják, hogy azonnal észrevették mennyivel természetesebb az SA-CD hangja a hagyományos CD-hez képest.
Szó sincs róla. Az embereknek két füllel is
kiválóan érzékelik azt az irányt, ahonnan a hang jön - ez a készség azért fejlődött ki, mert
jelentősen hozzájárult az emberi túléléshez a törzsfejlődés során.
Az SA-CD-ről általában:
Az SA-CD-vel kapcsolatos professzionális szakmai kérdések [multimédia létrehozása, felvétel készítése (mastering), gyártás]:
A DSD-ről:
A DXD-ről:
A DVD-Audióról:
A DVD-Videóról és a DVD formátumról általában:
Az univerzális SA-CD/DVD-Audió lejátszókról:
Autókba építhető SA-CD lejátszókról:
AAC: Advanced Audio Code - az a hang (audió) kódolási séma, amit pl. az
iTunes/iPod használ,
CD: Compact Disc,
DSD: Direct Stream Digital - az SA-CD hang (audió) kódolási sémája,
DST: Direct Stream Transfer - információveszteség nélkül tömörített DSD,
DTS: Digital Theater Systems - egy társaság és a társaság által
elsősorban a filmek esetén alkalmazott többcsatornás audió szabvány
betűszója és neve,
DVD: annyi, mint DVD, részletek az http://www.dvddemystified.com/dvdfaq.html
URL címen,
DXD: Digital eXtreme Definition - PCM rendszerű nagy felbontású hang (audió)
kódolási rendszer professzionális hangszerkesztéshez,
FAQ: Frequently Asked Questions (GYIK: Gyakran Ismételt Kérdések) - amit most olvasol,
HDMI: High Definition Multimedia Interface - digitális A/V csatlakozási felület,
i.LINK: IEEE1394 - nagy teljesítményű soros busz, amely külső eszközök számítógéphez
történő csatlakoztatását teszi lehetővé (High Performance Serial Bus, for connecting devices to your personal computer),
IEC: International Electrotechnical Commission - szabványokat alkotó testület, melynek szabványai
között van az SPDIF is,
MLP: Meridian Lossless Packing - a DVD Audió által alkalmazott dekódolási séma,
MP3: MPEG1 Audio layer 3 - népszerű de információ veszteséggel járó hang tömörítési szabvány,
MPEG2: többcsatornás hang kódolási eljárás, amelyet a Motion Pictures Szakértői Csoportja
dolgozott ki egy kép kódolási sémával párhuzamosan,
PCM: Pulse Code Modulation - a hagyományos Red Book CD és a DVD Audió által használt
hang kódolási eljárás,
PSP: Pit Signal Processing - az SA-CD másolás elleni védelmét biztosító digitális vízjel,
RBCD: Red Book CD - az eredeti Compact Disc Digital Audió szabvány, amely a hagyományos
zenei CD-t definiálja,
SA-CD: Super Audio CD,
SBM: Super Bit Mapping - PCM formátumra történő konvertálás lefelé,
SCMS: Serial Copy Management System - egy 2 bites rendszer, amely jelzi,
hogy a CD szabadon másolható, egyszer, vagy egyáltalán nem,
SPDIF: Sony/Philips Digital Interface - az a csatlakozási felület, amely
általában úgy ismert, mint optikai illetve koaxiális digitális audió input és output.